2026. április 2., csütörtök

Michael McDowell: A gát

Műfaj: misztikus, horror, de szerintem legfőképpen családregény
Kiadó: Európa
Oldalszám: 336 oldal
Eredeti megjelenés éve: 1983
Magyar megjelenés éve: 2025

A fülszöveg:
"Bárcsak éhen halt volna abban a szállodai szobában! Az Alabama állambeli Perdido városka és a Caskey család matriarchája mindent kockára tenne azért, hogy uralma alá hajtsa menyét, a szépséges Elinort, aki elcsavarta a fia fejét, miután az kimentette az árvíz fogságából.
Azóta dúl a hatalmi harc a két nő között, és a titokzatos, a folyóhoz misztikus vonzalommal kötődő, démoni erejű ifjú hölgy áll nyerésre.
De mi történik, ha megépül a várost átszelő, kíméletlen sodrású folyó partjain a gát? Ki fizeti meg az árát, és miféle áldozatokat követelve? Mindig a legártatlanabbak vesznek oda?
Michael McDowell modern horrorklasszikusa, a Blackwater saga második kötetének város- és családtörténete szó szerint szívszaggató, és a hátborzongató déli gótika csáberejével ejti rabul az olvasói képzeletet."

A történet ott folytatódik, ahol a Blackwater-saga első része - Az árvíz - véget ért: Elinor és Oscar végre megszabadultak Mary-Love-tól és beköltöztek a saját otthonukba (bár ennek ára az elsőszülött lányuk, Miriam volt, akit otthagytak a nagyanyjánál).
Szóval az ember lánya azt hinné, hogy most, hogy már nem él egy fedél alatt anyós és meny, végre kicsit béke lesz, és Mary-Love csak talál már magának valami más hobbit is, mint a menye kínzása, de hát... nem. Az asszony egyre inkább azt érzi, hogy csúszik ki a keze közül az irányítás, amiért egyértelműen Elinort találja felelősnek. Mi mást tehetne hát, minthogy bosszút forral, és oda próbál ütni, ahol a fiatal nőnek a legjobban fáj: mindent megtesz, hogy minél előbb megépülhessen Perdido köré a gát, ami majd jól megvédi a városkát a jövőbeli a nagy árvizektől (és az Elinorhoz hasonló katasztrófáktól, persze). Az anyósnak hamar lejön, hogy a menye enyhén szólva sem támogatja az új gát megépülését, szóval Mary-Love készségesen befogadja otthonába a létesítmény tervezőmérnökét, hogy a projekt minél gyorsabban és zavartalanabbul haladhasson: és közben persze folyamatosan (a szomszédban élő) Elinor orra alá legyen dörgölve a folyamat.

Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Az árvizet talán két nap alatt olvastam ki, A gát pedig egyetlen délelőtt alatt lecsúszott - pedig a regény nem rövidebb, mint az első rész.
Olvastam, hogy sokan hiányolták Az árvízből az igazán hátborzongató jeleneteket... na, hát itt már kapunk belőlük (és szerintem ez még mindig csak a kezdet).

Megismerhettünk új karaktereket, születik egy új kisbaba, történnek szörnyű dolgok, Perdido lakóinak élete zajlik és halad előre. Számomra a sorozat lényege még mindig nem a misztikus- és horror-elemekben van (és szerintem soha nem is lesz), hanem abban, ahogyan az emberi kapcsolatokat a szerző bemutatja. Szerintem nincs olyan ember, aki valamelyik szállal ne tudna azonosulni: a világ egyik legproblémásabb kapcsolata az anyós-meny viszony ugye, de az anya-lánya, anya-fia kapcsolatok sem épp egyszerűek.
A regény központi figurája ezúttal szerintem nem Elinor, hanem egyértelműen Mary-Love volt, és be kell vallanom, hogy nagyon sokszor szánakozva "tekintettem" szerencsétlen asszonyra, és tényleg szeretném megérteni őt, hogy miért is lett ilyen, miért viselkedik így a szeretteivel, miért akarja ennyire kontrollálni őket.

Brandy értékelése:
Mondjuk kutyák nincsenek benne, de legalább macskák sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése