Matt Dinniman: A végítélet forgatókönyve

Műfaj: fantasy? sci-fi? valahol a kettő között?
Kiadó: Agave
Oldalszám: 384 oldal
Eredeti megjelenés éve: 2021
Magyar megjelenés éve: 2026

A fülszöveg:
"Üdvözlet, kalandorok!
Az oktatópályáknak vége. Most már kezdődhet az igazi játék.
A földönkívüliek eljöttek, és egy többemeletes, videójátékba illő kazamatává formálták át a bolygót, hogy helyszínéül szolgáljon a galaxis legnépszerűbb reality műsora, a Kazamatakaland a világ körül új évadának. Carl és Muffin pedig a harmadik emeletre érnek, ahol keményebben kell harcolniuk, mint valaha.
A Parti Őrség veteránja és a macskák tiarázott királynője azonban már többször bebizonyította, micsoda megállíthatatlan erőt képviselnek, így a nézettségük az egekben. A közönség vérszomja viszont olthatatlan, ezért a milliók kiirtására szakosodott húsdarálóban egyre változatosabb és halálosabb veszélyek várnak rájuk. Mindemellé megjelenik egy merőben új probléma: a küldetések.
Túlvégvárosnak nevezik azt a valaha hatalmas és virágzó metropoliszt, amelyet egy titokzatos kataklizma tépett darabjaira. Ám az utcái közel sem elhagyatottak. Élőhalottak cirkusza rejtőzik a romok között, miközben meggyilkolt nők potyognak az égből, egy ősi varázslat pedig csőre töltve várja, hogy sötétségbe borítsa a világot.
Vajon Carl és Muffin képesek lesznek még időben megoldani a rejtélyt?
És, ami még fontosabb: Carl végre valahára kerít magának nadrágot?
Új teljesítmény! Második rész!
Egyes szintű kötetedet kettes szintűre fejlesztettük! Öveket becsatolni!"

Számomra a 2025-ös év egyik legnagyobb felfedezettje (és legjobb olvasásélménye) volt a Kazamata hőse, és nagyon boldog voltam, hogy a kiadó ilyen hamar hozta Carl és Muffin Hercegnő kalandjainak folytatását; konkrétan számoltam a napokat a márciusi megjelenésig.

"Megsúgok valami vicceset. A világodból egyetlenegy fogorvos sem maradt a kazamatában. Néhányan eljutottak az első emeletre, de mostanra már az összes kis geci otthagyta a fogát."

Szóval Carl és Muffin (na meg persze Mongó), a játék egyik legnépszerűbb tagjai lejutottak a kazamata harmadik szintjére, ahol egy teljesen más környezet fogadja őket. Településeket találnak, eddig nem látott teremtményeket, ráadásul a játékban megjelennek az úgynevezett küldetések is... Mármint nem most arra gondolok most, hogy meg kell tanulniuk jól kezelni a vészesen növekedő házi-velociraptorukat meg a részeges menedzserüket.

Ebben a kötetben, az új szinten Carlék két küldetésbe csöppennek bele, és hát annyit elmondhatok, hogy aki utálja a bohócokat, az bizony nem ettől a regénytől fogja megszeretni őket (ajánlom is ezt a regényt a bohócutáloknak, mert Carl jó párat seggberúg benne).
Egyébként ahogy az író az első küldetést lezárja, az szerintem gyönyörű. Nagyon szépen írta írta meg jelenetet.

Megmondom őszintén, általában nem szeretek férfi főszereplős könyveket olvasni (a Harry Potter más, jó?). Eleve a naaaagyon népszerű romantasy-műfajban - amiben legtöbbet olvasok -, kevés a férfi főszereplős regény, meg hát nő lévén nyilván egy női karakterrel nagyobb eséllyel tudok azonosulni.
Carl karakterét imádom. Nagyon emberi, empatikus, fejlődőképes, többdimenziós (és még közel sem tudunk róla mindent), és az író nagyon szépen és nagyon okosan, szép lassan ismerteti meg őt velünk. Ha mi is ott lennénk a kazamatában Carl csapattársaként, körülbelül pont így ismernénk meg őt, ilyen tempóban haladva.
Nagyon szeretem, ahogy érezhetően fejlődik Carl és Muffin személyisége, és a kapcsolatuk is: hogy Carl már igazából nem is macskaként tekint Muffinra, hanem partnerként, barátként, családtagként. Egyre jobban ragaszkodnak egymáshoz, és egyre inkább megismerik a másikat.

És az egyik legfontosabb: én egyszerűen imádom ennek a könyvsorozatnak humorát; nagyon ritkán fordul elő velem, hogy szó szerint hangosan felröhögök olvasás közben, de a Kazamata hőse elérte ezt nálam, és A végítélet forgatókönyve ugyanígy. Még mindig azt mondom, hogy ez a könyv egy milleniál álom, ráadásul Matt Dinniman egy zseni, mert teremtett egy olyan világot, amibe bármilyen őrültséget és beteg poént beleírhat, ami csak eszébe jut.
És bele is írja.

Brandy értékelése:

Most komolyan egy macska a főszereplő benne? MUFFIN HERCEGNŐ, A GAZDIMMAL MEGENNÉNK TITEKET REGGELIRE!

Michael McDowell: A gát

Műfaj: misztikus, horror, de szerintem legfőképpen családregény
Kiadó: Európa
Oldalszám: 336 oldal
Eredeti megjelenés éve: 1983
Magyar megjelenés éve: 2025

A fülszöveg:
"Bárcsak éhen halt volna abban a szállodai szobában! Az Alabama állambeli Perdido városka és a Caskey család matriarchája mindent kockára tenne azért, hogy uralma alá hajtsa menyét, a szépséges Elinort, aki elcsavarta a fia fejét, miután az kimentette az árvíz fogságából.
Azóta dúl a hatalmi harc a két nő között, és a titokzatos, a folyóhoz misztikus vonzalommal kötődő, démoni erejű ifjú hölgy áll nyerésre.
De mi történik, ha megépül a várost átszelő, kíméletlen sodrású folyó partjain a gát? Ki fizeti meg az árát, és miféle áldozatokat követelve? Mindig a legártatlanabbak vesznek oda?
Michael McDowell modern horrorklasszikusa, a Blackwater saga második kötetének város- és családtörténete szó szerint szívszaggató, és a hátborzongató déli gótika csáberejével ejti rabul az olvasói képzeletet."

A történet ott folytatódik, ahol a Blackwater-saga első része - Az árvíz - véget ért: Elinor és Oscar végre megszabadultak Mary-Love-tól és beköltöztek a saját otthonukba (bár ennek ára az elsőszülött lányuk, Miriam volt, akit otthagytak a nagyanyjánál).
Szóval az ember lánya azt hinné, hogy most, hogy már nem él egy fedél alatt anyós és meny, végre kicsit béke lesz, és Mary-Love csak talál már magának valami más hobbit is, mint a menye kínzása, de hát... nem. Az asszony egyre inkább azt érzi, hogy csúszik ki a keze közül az irányítás, amiért egyértelműen Elinort találja felelősnek. Mi mást tehetne hát, minthogy bosszút forral, és oda próbál ütni, ahol a fiatal nőnek a legjobban fáj: mindent megtesz, hogy minél előbb megépülhessen Perdido köré a gát, ami majd jól megvédi a városkát a jövőbeli a nagy árvizektől (és az Elinorhoz hasonló katasztrófáktól, persze). Az anyósnak hamar lejön, hogy a menye enyhén szólva sem támogatja az új gát megépülését, szóval Mary-Love készségesen befogadja otthonába a létesítmény tervezőmérnökét, hogy a projekt minél gyorsabban és zavartalanabbul haladhasson: és közben persze folyamatosan (a szomszédban élő) Elinor orra alá legyen dörgölve a folyamat.

Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Az árvizet talán két nap alatt olvastam ki, A gát pedig egyetlen délelőtt alatt lecsúszott - pedig a regény nem rövidebb, mint az első rész.

Olvastam, hogy sokan hiányolták Az árvízből az igazán hátborzongató jeleneteket... na, hát itt már kapunk belőlük (és szerintem ez még mindig csak a kezdet).

Megismerhettünk új karaktereket, születik egy új kisbaba, történnek szörnyű dolgok, Perdido lakóinak élete zajlik és halad előre. Számomra a sorozat lényege még mindig nem a misztikus- és horror-elemekben van (és szerintem soha nem is lesz), hanem abban, ahogyan az emberi kapcsolatokat a szerző bemutatja. Szerintem nincs olyan ember, aki valamelyik szállal ne tudna azonosulni: a világ egyik legproblémásabb kapcsolata az anyós-meny viszony ugye, de az anya-lánya, anya-fia kapcsolatok sem épp egyszerűek.

A regény központi figurája ezúttal szerintem nem Elinor, hanem egyértelműen Mary-Love volt, és be kell vallanom, hogy nagyon sokszor szánakozva "tekintettem" szerencsétlen asszonyra, és tényleg szeretném megérteni őt, hogy miért is lett ilyen, miért viselkedik így a szeretteivel, miért akarja ennyire kontrollálni őket.

Brandy értékelése:

Mondjuk kutyák nincsenek benne, de legalább macskák sem.