Kiadó: Agave
Oldalszám: 384 oldal
Eredeti megjelenés éve: 2021
Magyar megjelenés éve: 2026
A fülszöveg:
"Üdvözlet, kalandorok!
Az oktatópályáknak vége. Most már kezdődhet az igazi játék.
A földönkívüliek eljöttek, és egy többemeletes, videójátékba illő kazamatává formálták át a bolygót, hogy helyszínéül szolgáljon a galaxis legnépszerűbb reality műsora, a Kazamatakaland a világ körül új évadának. Carl és Muffin pedig a harmadik emeletre érnek, ahol keményebben kell harcolniuk, mint valaha.
A Parti Őrség veteránja és a macskák tiarázott királynője azonban már többször bebizonyította, micsoda megállíthatatlan erőt képviselnek, így a nézettségük az egekben. A közönség vérszomja viszont olthatatlan, ezért a milliók kiirtására szakosodott húsdarálóban egyre változatosabb és halálosabb veszélyek várnak rájuk. Mindemellé megjelenik egy merőben új probléma: a küldetések.
Túlvégvárosnak nevezik azt a valaha hatalmas és virágzó metropoliszt, amelyet egy titokzatos kataklizma tépett darabjaira. Ám az utcái közel sem elhagyatottak. Élőhalottak cirkusza rejtőzik a romok között, miközben meggyilkolt nők potyognak az égből, egy ősi varázslat pedig csőre töltve várja, hogy sötétségbe borítsa a világot.
Vajon Carl és Muffin képesek lesznek még időben megoldani a rejtélyt?
És, ami még fontosabb: Carl végre valahára kerít magának nadrágot?
Új teljesítmény! Második rész!
Egyes szintű kötetedet kettes szintűre fejlesztettük! Öveket becsatolni!"
Számomra a 2025-ös év egyik legnagyobb felfedezettje (és legjobb olvasásélménye) volt a Kazamata hőse, és nagyon boldog voltam, hogy a kiadó ilyen hamar hozta Carl és Muffin Hercegnő kalandjainak folytatását; konkrétan számoltam a napokat a márciusi megjelenésig.
"Megsúgok valami vicceset. A világodból egyetlenegy fogorvos sem maradt a kazamatában. Néhányan eljutottak az első emeletre, de mostanra már az összes kis geci otthagyta a fogát."
Szóval Carl és Muffin (na meg persze Mongó), a játék egyik legnépszerűbb tagjai lejutottak a kazamata harmadik szintjére, ahol egy teljesen más környezet fogadja őket. Településeket találnak, eddig nem látott teremtményeket, ráadásul a játékban megjelennek az úgynevezett küldetések is... Mármint nem most arra gondolok most, hogy meg kell tanulniuk jól kezelni a vészesen növekedő házi-velociraptorukat meg a részeges menedzserüket.
Ebben a kötetben, az új szinten Carlék két küldetésbe csöppennek bele, és hát annyit elmondhatok, hogy aki utálja a bohócokat, az bizony nem ettől a regénytől fogja megszeretni őket (ajánlom is ezt a regényt a bohócutáloknak, mert Carl jó párat seggberúg benne).
Egyébként ahogy az író az első küldetést lezárja, az szerintem gyönyörű. Nagyon szépen írta írta meg jelenetet.
Megmondom őszintén, általában nem szeretek férfi főszereplős könyveket olvasni (a Harry Potter más, jó?). Eleve a naaaagyon népszerű romantasy-műfajban - amiben legtöbbet olvasok -, kevés a férfi főszereplős regény, meg hát nő lévén nyilván egy női karakterrel nagyobb eséllyel tudok azonosulni.
Carl karakterét imádom. Nagyon emberi, empatikus, fejlődőképes, többdimenziós (és még közel sem tudunk róla mindent), és az író nagyon szépen és nagyon okosan, szép lassan ismerteti meg őt velünk. Ha mi is ott lennénk a kazamatában Carl csapattársaként, körülbelül pont így ismernénk meg őt, ilyen tempóban haladva.
Nagyon szeretem, ahogy érezhetően fejlődik Carl és Muffin személyisége, és a kapcsolatuk is: hogy Carl már igazából nem is macskaként tekint Muffinra, hanem partnerként, barátként, családtagként. Egyre jobban ragaszkodnak egymáshoz, és egyre inkább megismerik a másikat.
És az egyik legfontosabb: én egyszerűen imádom ennek a könyvsorozatnak humorát; nagyon ritkán fordul elő velem, hogy szó szerint hangosan felröhögök olvasás közben, de a Kazamata hőse elérte ezt nálam, és A végítélet forgatókönyve ugyanígy. Még mindig azt mondom, hogy ez a könyv egy milleniál álom, ráadásul Matt Dinniman egy zseni, mert teremtett egy olyan világot, amibe bármilyen őrültséget és beteg poént beleírhat, ami csak eszébe jut.
És bele is írja.
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése