DNF - Szántó Dániel: A siófoki ragadozó

Műfaj: krimi
Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 376 oldal
Megjelenés éve: 2024

A fülszöveg:
"2012-ben egy nagy jövő előtt álló, tehetséges kosarasfiúnak nyoma vész. Szalay Dragan, a siófoki csapat sztárjátékosa a Dombóvár elleni mérkőzést követően ünnepelni indul a barátaival, ám végül nem érkezik meg az úti céljához.
2014-ben egy kutyasétáltató nő a töreki tanösvényen furcsa dologra lesz figyelmes: a vizslája egy emberi combcsonttal a szájában szaladgál. Az ORFK két fiatal nyomozója, Szilveszter és Viola a tetthelyre érkezés után újranyitja Dragan eltűnési ügyét, ezúttal már gyilkossági esetként. A nyomozás napfényre hozza a bűntény mögött rejlő sötét titkokat: családon belüli erőszak, féltékenység, megcsalás… Szalay Dragan viharos életet élt, a potenciális gyanúsítottak száma pedig egyre csak növekszik. Eközben a két nyomozó élete is veszélybe kerül: talán túl közel kerültek az elkövetőhöz?
Szántó Dániel új regénye a szerzőtől megszokott módon a bűnügyön túl fontos társadalmi kérdésekkel is foglalkozik: milyen kihívásokkal kell megküzdeniük azoknak a fiataloknak, akik a hirtelen jött hírnév hatására egyre jobban elszigetelődnek családjuktól, barátaiktól, és a siker nyomása alatt magányosan kell élniük életüket. A siófoki ragadozó drámai fordulatokkal átszőtt krimi, és egyben megrázó lélektani történet."

A könyv harmadáig jutottam, addig sikerült kitartani, és hát... ez is egy olvasásélmény volt, csak épp nem olyan, amire vágyom.

Nem szeretek félretenni könyveket, de van nálam egy szabály: amikor egy kötet már nem szórakoztat, csak bosszant, és azon kapom magam, hogy felforr tőle a nógrádi vérem (nem a jó értelemben) és órák óta buhogok itt miatta, akkor azt abba kell hagyni.

Tartozom egy vallomással: szeretek kritizálni, de a látszat ellenére elég elnéző vagyok, szóval attól még, hogy egy könyvvel kapcsolatban sorolom a "hibákat", attól még én szerethetem azt a könyvet. Sőt, szerencsére a legtöbb olvasmányomat szerettem/szeretem is.

Ezt viszont nagyon nem szerettem.

A valóságtól teljesen elrugaszkodott, tele van zavaró hibával - személyes kedvencem, mikor az író belezavarodik a karakterek neveibe, és elkezdi keverni azokat.
A másik "kedvencem" a - borzasztóan ellenszenves - férfi főszereplő személye: nagyot néztem, mikor kiderült, hogy a nagyontapasztalt és nagyonokos, állami gondozásból kikeveredett és autista tesójáról egyedül gondoskodó gyilkossági főnyomozónk, Szilveszter csak huszonkét éves. Nem igazán világos számomra, hogy ez huszonkét évesen hogyan jöhet össze valakinek (szerintem leginkább sehogy, kivéve persze, ha te vagy Dr. Spencer Reed).
Továbbá Szilveszter ilyeneket mond:

"- A srác vérbeli csibész volt - Szilveszter valamiért rokonszenvet érzett Dragannal."

Ki mond már ilyet huszonkét évesen, na meg eleve ez a mondat is fura: úgy jön le, mintha Szilveszter Dragannal közösen érezne rokonszenvet, de hát szegény Dragan halott, nem hiszem, hogy bármit is érez Szilveszterrel karöltve; ez helyesen úgy lenne, hogy "rokonszenvet érzett Dragan iránt", de ez már durva szőrszálhasogatás, tudom, lépj továbbl, Lili, haladjunk.

Az sokkal jobban zavart, ahogy a nyomozás vezetve volt, és azon például nem bírtam továbblépni, hogy a nyomozók az áldozat apjának a füzetéből nyomoznak, az alapján indulnak el (még szerencse, hogy volt az a füzet, hehe). A munkám miatt minden nap tapasztalom, hogy bizony a nyomozóhatóságok sok esetben... khm... nincsenek a helyzet magaslatán (nagy tisztelet a kivételnek, mert van kivétel), de azért na, ne már, hogy egy random hozzátartozó füzete alapján vezetjük a nyomozást, nem pedig a hároméves nyomozati anyag alapján (nyomozóink elő sem vették például a három éve készült feljegyzéseket, jegyzőkönyveket tanúmeghallgatásokról, stb.). Arról nem is beszélve, hogy én tanultam (a jogi karon) kriminalisztikát és krimináltechnikát, és hát ez az egész ahogy rögtön a könyv legelején az áldozatot azonosították, az is, hát "érdekes"... Jó, nem megyek bele... Szóval a történet köszönőviszonyban sincs a valósággal, ami így, hogy a könyv kis hazánkban játszódik, nagyon zavaró. Ha mindezt áthelyeznénk a távoli Egyesült Államokba, akkor is tudnánk, hogy a fikció nem hasonlít a valósághoz, viszont lehet, hogy mindez nem piszkálna ennyire, mert hozna egy CSI: New York vagy Döglött akták-hangulatot... De így az olvasó akaratlanul is összeveti a leírtakat a valósággal.

Legtöbbször fantasy-t olvasok, az a komfort-műfajom, így nyilván nem szoktam bánni, ha a könyvem nem a realitáson alapul, de egy magyar krimitől őszintén szólva én azt várnám el, hogy ragaszkodjon a valósághoz. Nagyon csúnyát fogok mondani, de egy krimiírótól pedig azt várnám, hogy legyen meg a regénye mögött az a kutatómunka, amivel hitelessé teszi a történetet... Sajnos ez esetben, ezzel a könyvvel kapcsolatban ez nem volt meg.

Brandy értékelése:

Most már én is képben vagyok ami a magyar nyomozóhatóság munkáját illeti - miután a gazdi a könyvét dühödten lengetve egész délelőtt szónokolt róla a nappaliban.