Caroline Peckham & Susanne Valenti: Árnyhercegnő

Műfaj: fantasy, dark fantasy, romantasy
Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 840 oldal
Eredeti megjelenés éve: 2020
Magyar megjelenés éve: 2026

A fülszöveg:
"Az árnyak a véremben vannak.
Érzem, ahogy belém ássák magukat, a bőröm alatt kúsznak, foglyul ejtenek.
De a bennem élő sötétség még mindig jobb, mint az engem körülvevő.
A négy égi örökös mindenre hajlandó, hogy elpusztítson engem és a testvéremet.
Ám még mindig nem fogták fel, hogy sosem volt dolguk nálunk erősebb lényekkel.
És amikor napvilágra kerül a titkunk, készen kell állnunk szembeszállni velük, és az összes ellenünk törő kegyetlen tündérrel.
Vagy mi, vagy ők.
Az pedig holtbiztos, hogy nem mi maradunk alul."

Ezt a könyvet a Moobius Márkanagykövet Program keretében kaptam, mint márkanagykövet, és ez úton is nagyon hálásan köszönöm <3

💀 Figyelmeztetés: a bejegyzés 1000%, hogy spoilereket tartalmaz, mind ezzel a könyvvel, mind az előző kötetekkel kapcsolatban

Lényegében azt már megszokhattuk, hogy az a Zodiákus akadémia könyvek váza, hogy az előző rész végén történik valami naaaagy dolog, az új részben pedig ez szépen lecseng és elfelejtődik, egy icipicit előremozdul a történet (de tényleg csak kicsit, mert bár ez már a negyedik rész, és ez is majdnem 900 oldalas, még mindig csak a lányok első tanévénél járunk... Gyerekek, én nem is csodálom, hogy Tory és Darcy olyan könnyen túllendülnek dolgokon, hát ennyi történést megjegyezni sem lehet, én arra sem emlékszem, hogy tegnap előtt mit ebédeltem, na meg néha órákig a mosógépben felejtem a törülközőket), és közben az ikreknek megvannak a saját kis belső problémáik, küzdelmeik a saját lelkükben.
Meg egymással.
Mert a negyedik rész az a rész, amikor megérkezett a borítékolható konfliktus és eltávolodás a lányok közt. Kell ilyen rész, szerintem a jövőben is lesz még ilyen rész, nem lehet mindig minden szivárvány és napsütés, még a Harry Potterben Harry és Ron között is kétszer volt mosolyszünet. Tetszett, hogy az írónők nem húzták túl ezt a szálat, hanem időben meghozták a konfliktus feloldását.

kép forrása: én

De ha már Harry Potter... Is it just me, vagy másnál is kiverte a biztosítékot az az ordas nagy Harry Potter koppintás, ami megérkezett Diego sapijával, alias a horcrux széttépett lélek-szállal, ami egy tárgyba kapaszkodik bele? Egyszerűen nem hittem el, és igazából nem is láttam értelmét, mert végül semmit sem kezdtek ezekkel az új infókkal (gondolom, majd a következő könyvekben bontakozik ki ennek a jelentősége), de vártam, hogy az egyik lány (mondjuk Darcy) viccelődjön vele, hogy jé, ez olyan, mint a Harry Potterben volt (nem, sajna nem hangzott el ilyen, pedig elbírta volna ez a történet, szerintem).
De ha már itt tartunk, még mindig nem derült ki az sem, hogy a suliban a négy ház mégis mire fel gyűjtögeti annyira a pontokat (ahogy az sem, hogy melyik ház hogy áll a pontgyűjtésben). Soha senki nem kérdezte meg, vagy mondta el, hogy minek vannak pontok. Csak nem házkupa van be lehet váltani őket egy plusz sajtburgerre? Nem tudjuk.

A harmadik könyv végén kiderült, hogy a lányok a rendjük szerint főnixek (nekem ez nagyon tetszik). Nem sokat tudunk meg a főnix-rendről így a negyedik kötetben sem, de őszintén szólva ez az ikreket sem nagyon zavarja... Jó, oké, ezt annak a számlájára lehet írni, hogy küzdenek az árnyakkal meg a szerelmi bonyodalmakkal.

Orion és Darius bromance kapcsolatát még mindig jobban szeretem, mint az Orion és Darcy-féle szerelmet (amivel egyébként nincs bajom, csak szimplán szigorú vagyok a szerelmi szálakkal). A Darius és Tory-féle szerelmet pedig nagyon szeretném, ha Tory végre magába nézne, és hajlandóak lennének normálisan kommunikálni egymással a felek. A könyv 600 oldalára már azt éreztem, hogy Tory már "csakazértis" buhog Dariusra, és jó, értem én, hogy ellenkezni időnként jó (kérdezzétek csak meg a vőlegényemet), de 840 oldalon keresztül már kicsit fárasztó, és ami engem illet, én esküszöm, hogy a csodájára járok annak, hogy Darius még mindig nem hagyta Tory-t a fenébe.

Tory beszélgetéseit Orionnal jobban szerettem olvasni, hogy Orion beszélgetéseit Darcy-val, Nox felbukkanásának pedig egyelőre nem érzem jelentőségét, de a könyves közösségnek hála tudom (sejtem), hogy ez majd később kibontakozik.

Összegezve:

Minden hiba és baki és furcsaság ellenére ez a könyv is hozza azt, amiért a Zodiákus akadémia sorozatot tavaly megszerettem: egyszerűen nagyon szórakoztató, egyáltalán nem veszi komolyan saját magát (épp ez benne a jó). Az írónők olyan világot alkottak, amibe gyakorlatilag bármit behozhatnak, és én szeretem ezt a "sosem tudni, mi fog történni"-érzést olvasás közben.

Kedvenc szereplőm:
Geraldine (és Xaviert is szeretem)

Kedvenc jelenetem:

Minden jelenet Geraldine-nal; és a karácsony fejezetek, főleg a közös ünneplés az Örökösökkel.

Brandy értékelése:

A lánygazdi nagyon boldog volt, mikor kibontott egy csomagot és ez a könyv lapult benne, azóta pedig legalább tízszer elmondta, hogy a következő rész nyár végén jelenik meg, úgyhogy 10/10, és még croissant-ok is vannak ebben a könyvben.

@bookedwithlili #zodiákusakadémia #booktok #könyvtok #könyv #olvasás ♬ Opalite - Taylor Swift